2010. október 28., csütörtök

jugó kifli

őszintén megmondom fogalmam sincs miért hívják jugó kiflinek. talán a néhai jugoszláviából származik? a nosalty.hu-n találtam amikor épp valamilyen sós süti recept után kutattam, ami kellően gyorsan elkészül.

kicsit szkeptikusan kezdtem a tészta összeállításához, új recepteknél mindig ez van. :)

a hozzávalókat és az elkészítést most nem részletezném, a fenti linken minden megtalálható/olvasható. én annyit módosítottam, hogy 1. karaván sajtot használtam, 2. nem tettem kiskanálnyi margarint a sütikre (féltem,h. zsírosak lesznek), 3. nem vagyok profi kifli formázásban, ezért egy fél literes korsó segítségével szaggattam köröket és azokba tettem sajtot, majd összehajtottam őket félbe és a tetejüket is megszórtam sajttal, persze csak azután,h. megkentem tojással is.

az eredmény minden várakozást felülmúlt. picit édeskés...de mégis sós süti. ez a kombináció nyerőnek bizonyult mindenkinél aki kóstolta. a karaván sajt pedig szerintem még adott hozzá még egy kis pluszt, amit lehet a trappista sajt nem lett volna képes produkálni.

2010. október 20., szerda

egy kis olvasnivaló

a képen egyik kedvenc könyvem látható. kedvenc szakácsom, Keith Floyd önéletrajzi könyve. a szokásos stílusában mesél az életéről egészen kicsi gyerekkorától kezdve. meg kell mondanom, a könyv fordítása nagyon jól sikerült. olvasása közben tényleg olyan érzése van az embernek mintha Keith mesélné el maga. persze lehet, hogy csak azért érzem így, mert nálam a szöveg mellé a tv-ből megismert szinkronhangja is 'társul' mellé.

a jó öreg Keith már nincs köztünk, de valami olyat hagyott hátra amire sokáig emlékezni fogunk. utánozhatatlan stílusa és sajátos életszemlélete volt. műsorai közben sem szabadult tőlük. felvétel közben simán instruálta az operatőrt vagy beszólt a rendezőnek vagy hangmérnöknek. a könyvből pedig kiderül, ő valójában olyan volt mint amilyennek a tv-ben láthattuk.

ha a könyvét nem is olvassa el valaki, mindenképp érdemes 1-2 műsorát megnézni, pl. itt

2010. október 19., kedd

krumplis pogácsa

szerintem sokan ki fogják találni kitől származik ez a recept, ugye?!

igen, aki Limarára gondolt helyesen tippelt. hihetetlen számomra hogy van ennyi ideje és energiája sütni-főzni, gyerekeket nevelni és mellette még a bloggal is foglalkozni, valamint az olyan amatőr férfiemberekre is időt szakítani mint én.

tehát csak a rend kedvéért a recept ITT található. sajnos nekem nincs kemencém...de ezt leszámítva próbáltam hű maradni az eredetihez.

a nagyi-féle pogácsa már csuklóból megy, itt volt az ideje más vizekre evezni. a hozzávalókat és az elkészítést most nem írom le - krónikus időhiányban szenvedek - a fenti linken minden megtalálható.

az eredmény pedig erre:


amikor elkészült és megkóstoltam rá kellett jönnöm, hogy nagyon nem mindegy milyen fajtájú krumplit használunk. ami épp itthon volt krumpli, az eléggé 'édeskés' volt így nem jött ki az az igazi krumplis pogácsa íz. ha valakinek van ötletet melyik krumplitípus a megfelelő, kérem írja meg. előre is köszi!

2010. október 12., kedd

bukta (második kiadás)



a hétvégén elkészült a második adag bukta is. most már sikerült több lekvárt beléjük préselnem és a tetejük sem lett olyan csíkos. a korábban említett 'hitlerszalonnát' viszont továbbra sem sikerült találnom...de nem adom fel.


2010. október 8., péntek

lekváros bukta

nővérem már korábban is kérte tőlem, hogy süssek neki lekváros buktát. pár nappal ezelőtt pont eszembe is jutott így gondoltam kipróbálom. azt hiszem már mondanom (írnom) sem kell hol találtam a receptet: természetesen Limaránál. ezúton is nagyon-nagyon köszönöm neki, igazán sokat segít nekem. a korábban elkészített sós foszlós kalácson felbuzdulva reméltem, hogy ez is jól fog sikerülni. az eredmény minden várakozást felülmúlt, 2dologtól eltekintve...de erről majd később.

hozzávalók: 60dkg liszt, 3evőkanál cukor, csipet só, 2.5dkg élesztő, 3dl tej, 2tojás sárgája, 1tojás a kenéshez, 6dkg olvasztott margarin (én vajat használtam), lekvár

elkészítése: az élesztőt 1dl tejben felfuttattam egy csipet cukor társaságában. az összes hozzávalót (kivéve az olvasztott vajat) összegyúrtam jó alaposan. amikor már elég egynemű volt a tészta lassanként hozzáadtam a vajat is. egy egészen pici meg is maradt a vajból, féltem túl 'zsíros' lesz a bukta. tálba tettem, letakartam és kb. egy-másfél óra alatt duplájára kelesztettem.
ezután belisztezett deszkán kinyújtottam kb. fél centi vastagra. most következett volna a lekvár töltése....azaz következett is, de sajnos nem sikerült annyi mennyiséget a buktákba pakolni amennyit szerettem volna, mindig kifolyt. persze én a bolti lekvárra fogtam, pedig igazából tudtam, hogy az én kézügyességemen lenne még mit finomítani. ez volt az első dolog ami nem úgy sült el ahogy szerettem volna. tehát, felhívás nr.1. : buktatöltési útmutató kerestetik! lehet képes, videós, írott...bármit szívesen fogadok.
amint sikerült valamennyire elfogadható buktákat alkotni gyorsan betettem őket katonás sorokba rendezve a tepsibe. a megmaradt kevéske olvasztott vajat a bukták tetejére/oldalára kentem remélve, hogy így nem ragadnak össze és könnyebb lesz őket szétválasztani. ezzel követtem el a második hibát. egészen pontosan annyit, hogy elég lett volna a bukták közé vajat kenni. szegény bukták ugyanis (ahogy a képen is látszik) azért lettek foltosak, mert a felvert tojás amivel megkentem őket és a vaj 'reakcióba' lépett.
180 fokon sütöttem kb. 30percig. ebből az első 20-22 perc alsó sütés, az utolsó 8-10 perc alsó-felső sütés volt, hogy színt is kapjanak.


holnap ismét buktát fogok sütni. akkor majd töltök fel képet a 'belső' állagáról is, mert nagyon szép, foszlós...érdemes megnézni.

2010. október 6., szerda

jamie oliver nem a magyaroknak főz...

ismét rá kellett jönnöm, hogy jamie oliver-nek nem csak a konyhai eszközei drágák...hanem sok ételéhez a belevaló is. pár napja láttam a spektrumon amikor rusztikus roquefort salátát készített. mivel szeretem a sajtokat, gondoltam kipróbálom. persze a roquefort sajttal még nem volt dolgom, de biztosra vettem, hogy nagyobb üzletekben lehet kapni. nos, kapni lehet...de ki hitte volna hogy 999ft-ért 10dkg-t kapok? :)
pontosabban nem kaptam, mert nem vettem. így a rusztikus roquefort salátából rusztikus gomolya saláta lett. a roquefort sajt nagyon érdekes, barlangokban érlelik hónapokig valahol Franciaországban. biztosan ezért olyan drága.

hozzávalók: saláta (akár jégsaláta, akár ruccola vagy madársaláta...tetszőleges), roquefort sajt (nálam gomolya), bacon, kockákra vágott száraz kenyér, apróra vágott dió (ezt nekem sikerült kihagyni, pedig direkt hoztam nagyitól), kevés oliva olaj, metélőhagyma diszítésnek

az öntethez: dijoni mustár, kevés vörösborecet (óvatosan vele), csipet só, őrölt bors, oliva olaj

elkészítése: a bacon szeleteket csíkokra vágtam és pár csepp oliván megpirítottam, kb. félúton adtam hozzá a kockákra vágott kenyeret és együtt pirítottam őket amíg színt nem kaptak.
innentől kezdve nem maradt más hátra mint minden egyéb hozzávalót beledobálni egy tálba és jól összekeverni. az öntetet mindenki magának kísérletezze ki, igazából én is így csináltam. mindenkinek más az ízlése. :)
utolsó mozzanatként megszórtam metélőhagymával, amiből sajnos friss verzió nem volt itthon így maradt a szárított.

2010. október 5., kedd

kínai csípős-savanyú leves

ismét leves, ezúttal kínai. az interneten rengeteg receptet találtam mind magyar mind külföldi oldalakon. ahány oldal...annyi féle recept. mindig eltért valami, vagy mások voltak a hozzávalók vagy más volt az elkészítési módszer. 'okos' ember ilyenkor mit csinál?
nem követi egyiket sem, hanem létrehoz egy x-edik verziót, a sajátját. csak a biztonság kedvéért.

fogtam tehát a sok receptet és összegyúrtam egybe, kb. azon elv alapján, hogy mi van épp itthon. így született meg ez a leves. ha esetleg valaki kipróbálná: a leves ízéért nem vállalok felelősséget, csak dobáltam mindent bele érzéssel.

hozzávalók: 1 nagy szál póréhagyma, 1 nagy gerezd fokhagyma, kevés olaj, másfél liter víz, 3 marhahúsleves kocka, 1kaliforniai paprika, 4-5 shiitake gomba (remélem jól írtam), 1 sárgarépa, fél csirkemell, 1 mokkáskanál ázsiai citromfű, 1púpozott teáskanál őrölt gyömbér, 1 szárított csípős paprika, 3-4 evőkanál szójaszósz, kevés só ha szükséges, cérnametélt... :) , 3evőkanál étkezési keményítő, balzsamecet (itt tényleg nem tudok mennyiséget írni...ízlés kérdése)


elkészítése: a póréhagymát felkarikáztam, a fokhagymát apróra vágtam. majd kevés olajon kicsit megpirítottam őket. hozzáadtam a csíkokra vágott csirkemellet és megpirítottam egy kicsit azt is. ezután felöntöttem a vízzel és vártam, hogy felforrjon. amikor felforrt, beledobáltam a leveskockákat és jól megkevertem. hozzáadtam a fűszereket,a balzsamecetet és a szójaszószt, valamint az apróra vágott csípős paprikát. kis idő elteltével hozzáadtam a csíkokra vágott gombákat, a karikákra vágott sárgarépát és a kaliforniai paprikát. amikor a hús átfőtt, kiszedtem 2merőkanál levest egy kis tálkába hűlni. amikor langyosra hűlt csomómentesen elkevertem benne az étkezési keményítőt majd az egészet hozzáadtam a leveshez. ezután rögtön beletettem a cérnametéltet is, annak elég pár perc a forró levesben. mire a tészta kész lett a leves is besűrűsödött hála a keményítőnek.
még egyszer hangsúlyozom: érdemes sokat kóstolgatni a levest és nem készpénznek venni az én mennyiségeimet. :) valamint szabadon hozzáadható még tetszőleges számú és jellegű zöldség figyelve arra, hogy elegendő idejük legyen átfőni. persze ha valaki ropogósan szereti, akkor más a helyzet. nem kell megijedni akkor sem ha sűrű lesz a leves, a kínaiak levesei általában ilyenek. sok tészta, zöldség...kevés lé. :)

2010. október 1., péntek

nagyi-féle tésztaleves

itt az ideje, hogy ismét egy családi receptet tegyek közzé. semmi extra, de gyors és finom, valamint a hozzávalók mindig megtalálhatóak egy háztartásban. bárki el tudja készíteni, nem kell hozzá különösebb konyhai tapasztalat. sokáig vonakodtam ettől a levestől, de kb. 2hete megkóstoltam és azóta nem bírom abbahagyni. mivel tényleg gyorsan elkészül szinte bármikor képes vagyok főzni egy adaggal.

hozzávalók: 1 kisebb fej hagyma, 1fokhagyma, 1 teáskanál paprika, 1kávéskanál chili, 1teáskanál ételízesítő, só, víz, cérnametélt, kevés olaj

elkészítése: a hagymát és a fokhagymát apróra reszelem, majd olajon alaposan megfuttatom, de vigyázok ne égjen oda. egy pici sót is lehet tenni bele rögtön az elején, akkor a hagyma enged egy kis levet és nem pirul meg olyan könnyedén. ezután leveszem a tűzről, mehet bele a paprika valamint a chili és felöntöm vízzel. majd visszateszem a tűzre és hagyom jól felforrni, valamint hozzáadom az ételízesítőt. amikor már bugyogva forr a víz beleteszem a cérnametéltet és pár perc múlva készen is vagyunk.


ha kicsit több paprika sikerül hasonló íze lesz mint egy halászlének. :) én jó sok tésztával szeretem, ezért csak annyit főzök egyszerre amennyi el is fogy, mert másnapra a tészta felszívja a levest és nem marad más hátra mint egy tésztatorta.
még valami: szoktam bele vékonyra szeletelt répát is tenni, akkor tovább kell főzni egy kicsivel és később hozzáadni a cérnametéltet.