pogácsa ahogy Nagyi készítette

drága nagyanyámtól tanultam/kaptam még anno ezt a receptet. a másik blogon már fent volt...de úgy érzem megérdemli, hogy itt is szerepeljen. ezzel egy időben elhatároztam, hogy ismét irogatni fogom a blogot rendszeresen ráadásul. annyi sok új receptet kipróbáltam a legutóbbi bejegyzés óta...sajnálom is, hogy így blog szempontból kárba mentek.

hozzávalók: 30dkg Rama-t ír a recept, de Nagyi szerint elég bele egy 25dkg-os. (lehet ez az egyik titka..:)) 2tojássárgája, 1kávéskanál porcukor, 1evőkanál só, 1dl tejben felfuttatott 5dkg élesztő (egy-egy csipet cukor és liszt is mehet a tejbe, így könnyebben fut majd), 1liter liszt, 2.5dl tejföl, 1tojássárgája a kenéshez

elkészítése: a margarint habosra keverjük a tojássárgákkal. közben az élesztőt felfuttattjuk a tejben, a csipet só és csipet liszt segítségével. a margarinos keverékhez hozzáadjuk a porcukrot, a sót, a tejfölt és az élesztős tejet (természetesen ha már felfutott). ezeket mind jól összegyúrjuk, egészen addig amíg egynemű, laza, de mégis jól kezelhető tésztát kapunk. ezután kinyújtuk és összehajtogatjuk, majd 30percet pihenni hagyjuk. ezt 2-3-szor megismételjük, mindig 30percet pihentetve a tésztát. (a recept szerint másnap érdemes sütni, de én nem bírtam várni, a felét megsütöttem 3pihentetős fázis után) végül kinyújtuk a tésztát (kb. másfél centi vastagra), késsel berácsozzuk a tetejét, megkenjük a tetejét tojássárgájával és kiszaggatjuk. bár szeretem a sajtos pogácsát, most nem tettem a tetejére. 190-200 fokra előmelegített sütőben sütöttem. kb. 15percig csak alsó sütéssel, az utolsó 5-6percre pedig alsó-felső sütéssel.

általában nekem eldőlnek a pogácsát sütés közben (gondolom túl laza a tészta) most azonban jól sikerültek.

kürtőskalács

de régen frissítettem a blogot...
az igazság az, hogy ettől függetlenül ugyanúgy sütök-főzök, pontosabban inkább csak sütök...csak nem sok újdonságot és ezért nem kerül fel új recept a blogra. nemrégiben azonban megpróbálkoztam a kürtőskaláccsal, mégpedig a sütőben készült változatával.

elsőre ez eléggé nehezen kivitelezhetőnek hangzik, de bízzatok bennem nem az. az első kérdés biztosan sokakban a következő: mitől lesz henger alakú a kalács? a megoldás a papírtörlő papírhengerében rejlik. az ötlet valamint a recept is Limarától származik. nagyon köszönöm!

a tészta egy egyszerű kalácstészta, a fenti linken megtalálhatóak a hozzávalók és az elkészítés menete. nálunk a 'sima', a kakaós és a fahéjas a legnépszerűbb.

a képen a fahéjas verzió látható, egy kis szépítenivaló még akad az alakján, de szerintem nem is annyira rossz. az esztétikai élményt szintén rombolja, hogy már belekóstoltam a fotó készítése előtt.

expressz croissant

éppen itt volt az ideje, hogy megpróbálkozzam valamilyen vajas tésztával. az expressz croissant Limaránál pont alkalmas receptnek tűnt.

kicsit azért tartottam a végeredménytől, mert volt már rossz tapasztalatom vajjal. most azonban szerencsére sikerült eltalálnom a megfelelő arányokat, így nem lett túl vajas a tészta és nem folyt mindenfelé az olvadt vaj. gyorsan hozzáteszem: én 10dkg vajat használtam a receptben szereplő 25 dkg helyett.

az adag egyik felét kb. 1-1.5 óra hűtőbeli pihentetés után sütöttem ki, a másik felét pedig másnap délelőtt. lényegi különbséget nem éreztem a kettő között.

foszlós kalács

nyakunkon a húsvét, így pont aktuális a kalács téma. korábban próbálkoztam már sós, foszlós kaláccsal ami szerencsére elég jól sikerült. most pedig úgy gondoltam itt az ideje megpróbálkoznom az édeskés, eredeti változattal.

a kalács számomra mindig is misztikus péksüti volt sütési szempontból legalábbis. legnagyobb aggodalmam az volt, hogy nem lesz elég fényes a külseje. utólag azt hiszem nyugodtan kijelenthetem, aggodalmam alaptalan volt.

a kelt tészták összeállításában, gyúrásában már van egy kis tapasztalatom, az állaggal nem is szokott gond lenni. a sütési időkkel már annál inkább. sok receptnél 15-20 perces sütési idő van írva, az én esetemben miért lesz az 40-45? :) legyen szó pogácsáról, kenyérről, kalácsról...nekem tuti kétszer annyi időt tölt a sütőben mint amennyit a recept ír. ez a rejtély még megfejtésre vár.

a kalács receptje (talán már említenem sem kell) Limarától származik. nem győzöm lépten-nyomon hangoztatni, hogy az eddigi sikereimet nagyon nagy részben neki köszönhetem.

én annyit változtattam a recepten, hogy 1deci tej és másfél deci habtejszín kombinációt használtam a 2.5dl habtejszín helyett és a tejben futtattam az élesztőt, a tejszínt pedig a többi hozzávalóhoz kevertem.


íme a végeredmény. a hármas fonáson még van mit finomítani...de ami késik...

sörkifli

imádom a sajtos sütiket, ehhez kétség sem férhet. a nosalty-n találtam ezt a sörkiflit, itt volt az ideje kipróbálni.

a kiflik formázásával komoly gondjaim vannak. sosem sikerülnek túlságosan szépre. most pont kapóra jött, hogy Nagyi benézett hozzánk...mert így egy profi adott nekem tippeket. igazából nem csak tippeket adott, hanem ő is formázta a kifliket. de hamarosan elkészítem az általam megformázott verziót is.



a mostani adag felére tettem a tetejükre is sajtot. legközelebb füstölt sajttal fogom kipróbálni.

sonkás miújság

ha jól emlékszem a korábbi blogomban már megjelent ez a süti vagy nem is tudom minek nevezzem. annak idején a tv paprikán láttam, Bede Robi készítette el.
nem túl nehéz recept, sőt...
ezért bátran ajánlom mindenkinek, érdemes kipróbálni.

hozzávalók: fagyasztott leveles tészta, sonka, hagyma, majoranna, só, kevés olaj, tojás a kenéshez, reszelt sajt

mennyiségeket szándékosan nem írtam, ízlés szerint lehet készíteni, meg ugye attól függően, hogy mekkora adagra is van szükség.

elkészítése: a leveles tésztát kivesszük a fagyasztóból, közben pedig nekiláthatunk a töltelék elkészítéséhez. a hagymát apróra vágjuk és kevés olajon megpirítjuk. hozzáadjuk a szintén összevagdalt sonkát valamint megszórjuk majorannával és addig pirítjuk amíg a sonka szép színt nem kap.

amikor kiengedett, a leveles tésztát kis téglalap alakokra vágjuk és megtöltjük a töltelékkel, majd összehajtjuk. ha minden jól ment kis párnácskákat kellett kapnunk. én egy kicsi sóval meg szoktam szórni a tetejüket, valamint tojással is megkenem. utolsó mozzanatként pedig megszórom reszelt sajttal.

200fokra előmelegített sütőben 15-20perc alatt készre sülnek.

körtés-karamellás süti

hosszabb szünet után ismét jelentkezem. a múlt héten Madridban voltam, majd hamarosan arról is következik egy kis élménybeszámoló. ezt a körtés-karamellás sütit már többször elkészítettem - létezik belőle almás verzió is, azt is kipróbáltam.

a recept innen származik, egyetlen apró dolgot módosítottam csak. tapasztalatom szerint a másfél deci olaj helyett bőven elég fél deci is.


igazán finom íze van, szépen összeérnek az ízek. bár az én ízlésemnek kicsit túlságosan cukros...de legalább nem eszik belőle sokat az ember. ha almát használunk, vigyázzunk vele mert több levet enged mint a körte.

egy kis kiegészítés (majdnem elfelejtettem): alább látható a kakaós változat. a tészta ugyanúgy készül mint a karamellás-körtés süti esetében, csak egy evőkanál kakaót adtam hozzá és beletördeltem egy kevés étcsokit. ennek a verziónak természetesen már nem karamell van a tetején, hanem csokimáz.

aioli

azt hiszem a cím egy kis magyarázatra szorul. én magam sem tudnám micsoda az aioli ha egy étlapon látnám...pedig már ettem ilyet, csak nem tudtam róla. az egyik debreceni étteremben (talán leírhatom a nevét: Fandango) adnak ilyen mártást pirítóssal a vendégnek, amíg az ételre vár.
egészen véletlenül sikerült rátalálni a receptre - és ekkor derült ki a mártás neve is - egy tapas receptkönyvben. délelőtt volt egy kis időm, gondoltam kipróbálom tényleg olyan lesz-e mint az éttermi. egy kis adalék: az aioli katalán eredetű mártás, ezt a neve is jól mutatja hiszen katalánul fokhagyma + olaj azaz all i oli.

hozzávalók: 2tojás sárgája (szobahőmérsékletű), 2 nagy gerezd fokhagyma, 1evőkanál fehérborecet vagy citromlé (inkább a citromlevet ajánlom...a fehérborecet eléggé intenzív ízt ad neki), 5evőkanál extra szűz olivaolaj, 5evőkanál kukoricaolaj (esetemben napraforgóolaj), só, bors
elkészítése: a fokhagymát lereszeltem, hozzáadtam a citromlevet, a sót, a borsot valamint a 2tojás sárgáját. majd mixerrel jó alaposan összeturmixoltam. amikor eléggé egynemű lett, kanalanként hozzáadtam az olivaolajat - közben folyamatosan turmixoltam. amikor besűrűsödött, akkor óvatosan csorgatva hozzáadtam a napraforgóolajat is és addig turmixoltam amíg elég sűrű nem lett. érdemes közben néha-néha megkóstolni...nekem kicsit sósra sikerült.


ebből a mennyiségből ennyi mártásunk lesz, amennyi a képen látható. fogyasztható pirítóssal vagy ahogy a receptkönyv írta újburgonyával (sült vagy főtt mindegy).

illatos-omlós csirke

ha már ennyire belejöttem a blogolásba, folytatom is a sort egy nagy-nagy kedvenccel az illatos-omlós csirkével. a másik blogomon már megtalálható ez a recept, de úgy érzem itt is helye van.

annak idején ITT találtam a receptre, azóta sem sikerült egyszerűbb és finomabbat találnom. mivel a családban én szeretem csak a kínai kajákat, ezért a receptben található adagokat elfeleztem. egyetlen módosításom volt - a csirkehúst sütés előtt 2órára fokhagymás tejbe áztattam, hogy puhább legyen és ne száradjon ki.

hozzávalók: 30dkg csirkemell, 2tojásfehérje, 3-4evőkanál étkezési keményítő, só, bors, olaj a sütéshez, tej és reszelt fokhagyma a sütés előtti 'fürdőhöz'
mártás: 1dl ketchup, 0.25dl balzsamecet, 0.25dl méz, másfél evőkanál szójaszósz, 1csapott mokkáskanál őrölt gyömbér, 1gerezd fokhagyma reszelve, 2szál újhagyma felkarikázva

elkészítése: a csirkemellet csíkokra vágtam és legalább 2órára fokhagymás tejbe áztattam. sütés előtt érdemes alaposan lecsepegtetni a húsokat, hogy könnyebben tapadjon rájuk a 'bunda'. ha nagyon nem megy, akkor picit be lehet forgatni lisztbe a húsokat. a 2 tojásfehérjével elkevertem az étkezési keményítőt, sóztam és borsoztam. ebbe a keverékbe forgattam a húsokat, és forró olajban kisütöttem őket. serpenyőben sütöttem, kevés olajjal, inkább forgattam a csirkéket. amikor szép aranybarnák lettek, kivettem és papírtörlőn hagytam a húsokat 'száradni'. közben összekevertem a mártás hozzávalóit. amikor a húsok megszabadultak a felesleges olajtól és picit lehűltek akkor óvatosan összekevertem őket a mártással. a bundájuk nagyon szépen magába szívja a mártást. rizzsel tálaltam és a hús tetejére is karikáztam egy kevés újhagymát.

mogyorókrémes kuglóf

nagyon régen frissült a blog, sok mindennel adós vagyok. ezért is következik most a legutóbbi általam elkészített süti, a mogyorókrémes kuglóf.

a receptet a Rama-tól 'kaptam'. dec. 1. és 31.-e között minden 250g-os Rama sütőmargarinhoz adnak egy sorsjegyet, amivel egy újabb sütőmargarint lehet nyerni, valamint egy recept is található rajta. engem a sorsjegyen a 'sajnos most nem nyert' felirat fogadott, de a recept felkeltette az érdeklődésem.

klasszikusokat csak szó szerint idézünk - és mivel nem tudok linkelni a papírról - ezért beírom az egész receptet a billentyűkkel.

mogyorókrémes kuglóf

nehézségi fok: nehéz (ezen kicsit meglepődtem)
elkészítési idő: 30perc + kelesztés, sütés

hozzávalók: a tésztához: 50dkg liszt, 12dkg Rama sütőmargarin, 7dkg porcukor, 2db tojássárgája, 1csomag vaniliás cukor, 1csipet só, 2.5dkg élesztő, 3dl langyos tej
a töltelékhez: 1 kis üveg mogyorókrém

elkészítés:

1. a lisztet egy nagy tálba szitáljuk. az élesztőt szétmorzsoljuk és 0.5dl langyos tejben feloldjuk. a lisztből kiveszünk egy maroknyit és az élesztős tejbe keverjük, s galuska állagú kovászt készítünk. (én egy kicsit lazábbra hagytam) egy kevés liszttel beszórjuk a tetejét. langyos helyre tesszük, kelesztjük. a maradék liszt közepébe lyukat készítünk, ebbe beletesszük a többi hozzávalót, a megkelt kovászt és a maradék tejet, majd tésztát dagasztunk belőle. konyharuhával letakarva meleg helyre tesszük és kelesztjük.

2. miután megkelt, lisztezett deszkára borítjuk a tésztát, és egy 30x45cm-es téglalap alakú lapot nyújtunk belőle.

3. a mogyorókrémet kissé felmelegítjük, hogy könnyen kenhető legyen. (én nem melegítettem fel, csak kivettem a hűtőből kb. 30perccel felhasználás előtt) megkenjük vele a lapot úgy, hogy az egyik hosszabbik szélén 4-5cm széles sáv üresen maradjon. az ezzel szemben lévő oldalon kezdjük felcsavarni a tésztát. az így kapott hengerünket egy nagyméretű (kb. 25cm átmérőjű) lyukas közepű kuglófformába tesszük, amit előzetesen kikentünk margarinnal, és megszórjuk mogyoróval. a hengert belehelyezzük a formába úgy, hogy a tészta széle alulra kerüljön és körgyűrűt formáljon.

4. ismét kelesztjük a tésztát, majd előmelegített sütőben 180 fokon sütjük 15-20 percig, ezután 170 fokra mérsékelve a sütőt még egy fél óráig sütjük.

5. a formából sütés után kiborítjuk, majd egy konyharuhával lefedve hűlni hagyjuk, ezután szeletelhetjük.


még egy kis adalék: én tettem 1púpozott evőkanál kakaót a tésztába, azért lett ilyen sötét. az első verzióban nem használtam, úgy is finom volt. valamint a kuglóf tetejére csokimázt is készítettem - bár a képen nem nagyon látszik, mert pont a kuglófok másik oldalán van.

diós brownie torta

tegnap hálaadás napi ünnepségre kellett sütnöm valamit. nagyon sokáig gondolkoztam mi lenne az igazi. a pumpkin pie-on keresztül a muffinokon át minden eszembe jutott. de a végső megoldás csak nem akart megszületni. mindenképpen valami amerikai sütit akartam, így végül a brownie mellett döntöttem. igaz kicsit más formában (szó szerint) mint ahogy megszokott.

a formai különlegességnek egyetlen oka van: képtelen vagyok szépen szeletelni a brownie-t.

Volker Eggers Muffinok, bagelek, palacsinták... című könyvéből származik a recept. én dupla adagot sütöttem, hogy kitöltse a formát, tehát a hozzávalókból is a kétszeres mennyiséget írom le. ez a mennyiség egy 27cm átmérőjű formát tölt meg.

hozzávalók: 20dkg étbevonó (szerintem érdemes jó minőségű étcsokit - 70-75% - venni inkább), 20dkg vaj, 4tojás, 25dkg liszt, fél teáskanál só, 30dkg cukor (én alig tettem 15dkg-t, nálunk a keserűbb a menő), 2teáskanál sütőpor, 30dkg dió, a tetejére a csokimázhoz 10dkg étcsoki és mandula a diszítéshez


elkészítése: a 20dkg csokit a vajjal együtt felolvasztjuk, a tojásokat a sóval és cukorral felverjük, majd apránként hozzáadjuk a sütőporral elkevert lisztet azután pedig a csokis-vajas cuccot. végül pedig beledobáljuk az aprított diót és jól elkeverjük. felhívnám a figyelmet arra, hogy minden csoki/étbevonó más...tehát előfordulhat, hogy picit korrigálni kell a liszt mennyiségén. a masszát a kivajazott/lisztezett formába kanalazzuk és elsimítjuk. 160 fokra előmelegített sütőben (alsó-felső sütés) 25-30perc alatt készre sütjük.


amikor lehűlt kiborítjuk a formából, szerencsére nekem elég könnyen kijött. :) közben gőzfürdő felett megolvasztjuk a maradék étcsokit és elsimítjuk a torta tetején. utolsó mozzanatként megszórjuk mandulával.

almás sütőtökleves

most jöjjön valami, ami eddig még nem volt a blogon. a múlt heti vacsoracsatából egy recept. olimpiai bajnok úszónőnk, Kovács Ági készítette. soha életemben nem próbáltam még sütőtökből levest főzni, valamiért most mégis belevágtam.

talán a kíváncsiság vezérelt...

a recept ITT megtalálható, ezért ide nem is irkálom be ismét. viszonylag rövid idő alatt elkészült és meglepően finom íze volt. hidegebb téli napokon biztos még jobban fog esni.


utálok leveseket fényképezni. a lehető legrosszabb az ételek közül. valahogy sehogy sem mutatnak a képeken. azt hiszem van még mit tanulnom fotózás terén. az ételfotózás is külön művészet. a blog minőségének javítása érdekében azt hiszem ideje lesz felfrissíteni egykori fotós tudásom.

jugó kifli

őszintén megmondom fogalmam sincs miért hívják jugó kiflinek. talán a néhai jugoszláviából származik? a nosalty.hu-n találtam amikor épp valamilyen sós süti recept után kutattam, ami kellően gyorsan elkészül.

kicsit szkeptikusan kezdtem a tészta összeállításához, új recepteknél mindig ez van. :)

a hozzávalókat és az elkészítést most nem részletezném, a fenti linken minden megtalálható/olvasható. én annyit módosítottam, hogy 1. karaván sajtot használtam, 2. nem tettem kiskanálnyi margarint a sütikre (féltem,h. zsírosak lesznek), 3. nem vagyok profi kifli formázásban, ezért egy fél literes korsó segítségével szaggattam köröket és azokba tettem sajtot, majd összehajtottam őket félbe és a tetejüket is megszórtam sajttal, persze csak azután,h. megkentem tojással is.

az eredmény minden várakozást felülmúlt. picit édeskés...de mégis sós süti. ez a kombináció nyerőnek bizonyult mindenkinél aki kóstolta. a karaván sajt pedig szerintem még adott hozzá még egy kis pluszt, amit lehet a trappista sajt nem lett volna képes produkálni.

egy kis olvasnivaló

a képen egyik kedvenc könyvem látható. kedvenc szakácsom, Keith Floyd önéletrajzi könyve. a szokásos stílusában mesél az életéről egészen kicsi gyerekkorától kezdve. meg kell mondanom, a könyv fordítása nagyon jól sikerült. olvasása közben tényleg olyan érzése van az embernek mintha Keith mesélné el maga. persze lehet, hogy csak azért érzem így, mert nálam a szöveg mellé a tv-ből megismert szinkronhangja is 'társul' mellé.

a jó öreg Keith már nincs köztünk, de valami olyat hagyott hátra amire sokáig emlékezni fogunk. utánozhatatlan stílusa és sajátos életszemlélete volt. műsorai közben sem szabadult tőlük. felvétel közben simán instruálta az operatőrt vagy beszólt a rendezőnek vagy hangmérnöknek. a könyvből pedig kiderül, ő valójában olyan volt mint amilyennek a tv-ben láthattuk.

ha a könyvét nem is olvassa el valaki, mindenképp érdemes 1-2 műsorát megnézni, pl. itt

krumplis pogácsa

szerintem sokan ki fogják találni kitől származik ez a recept, ugye?!

igen, aki Limarára gondolt helyesen tippelt. hihetetlen számomra hogy van ennyi ideje és energiája sütni-főzni, gyerekeket nevelni és mellette még a bloggal is foglalkozni, valamint az olyan amatőr férfiemberekre is időt szakítani mint én.

tehát csak a rend kedvéért a recept ITT található. sajnos nekem nincs kemencém...de ezt leszámítva próbáltam hű maradni az eredetihez.

a nagyi-féle pogácsa már csuklóból megy, itt volt az ideje más vizekre evezni. a hozzávalókat és az elkészítést most nem írom le - krónikus időhiányban szenvedek - a fenti linken minden megtalálható.

az eredmény pedig erre:


amikor elkészült és megkóstoltam rá kellett jönnöm, hogy nagyon nem mindegy milyen fajtájú krumplit használunk. ami épp itthon volt krumpli, az eléggé 'édeskés' volt így nem jött ki az az igazi krumplis pogácsa íz. ha valakinek van ötletet melyik krumplitípus a megfelelő, kérem írja meg. előre is köszi!

bukta (második kiadás)

a hétvégén elkészült a második adag bukta is. most már sikerült több lekvárt beléjük préselnem és a tetejük sem lett olyan csíkos. a korábban említett 'hitlerszalonnát' viszont továbbra sem sikerült találnom...de nem adom fel.

lekváros bukta

nővérem már korábban is kérte tőlem, hogy süssek neki lekváros buktát. pár nappal ezelőtt pont eszembe is jutott így gondoltam kipróbálom. azt hiszem már mondanom (írnom) sem kell hol találtam a receptet: természetesen Limaránál. ezúton is nagyon-nagyon köszönöm neki, igazán sokat segít nekem. a korábban elkészített sós foszlós kalácson felbuzdulva reméltem, hogy ez is jól fog sikerülni. az eredmény minden várakozást felülmúlt, 2dologtól eltekintve...de erről majd később.

hozzávalók: 60dkg liszt, 3evőkanál cukor, csipet só, 2.5dkg élesztő, 3dl tej, 2tojás sárgája, 1tojás a kenéshez, 6dkg olvasztott margarin (én vajat használtam), lekvár

elkészítése: az élesztőt 1dl tejben felfuttattam egy csipet cukor társaságában. az összes hozzávalót (kivéve az olvasztott vajat) összegyúrtam jó alaposan. amikor már elég egynemű volt a tészta lassanként hozzáadtam a vajat is. egy egészen pici meg is maradt a vajból, féltem túl 'zsíros' lesz a bukta. tálba tettem, letakartam és kb. egy-másfél óra alatt duplájára kelesztettem.
ezután belisztezett deszkán kinyújtottam kb. fél centi vastagra. most következett volna a lekvár töltése....azaz következett is, de sajnos nem sikerült annyi mennyiséget a buktákba pakolni amennyit szerettem volna, mindig kifolyt. persze én a bolti lekvárra fogtam, pedig igazából tudtam, hogy az én kézügyességemen lenne még mit finomítani. ez volt az első dolog ami nem úgy sült el ahogy szerettem volna. tehát, felhívás nr.1. : buktatöltési útmutató kerestetik! lehet képes, videós, írott...bármit szívesen fogadok.
amint sikerült valamennyire elfogadható buktákat alkotni gyorsan betettem őket katonás sorokba rendezve a tepsibe. a megmaradt kevéske olvasztott vajat a bukták tetejére/oldalára kentem remélve, hogy így nem ragadnak össze és könnyebb lesz őket szétválasztani. ezzel követtem el a második hibát. egészen pontosan annyit, hogy elég lett volna a bukták közé vajat kenni. szegény bukták ugyanis (ahogy a képen is látszik) azért lettek foltosak, mert a felvert tojás amivel megkentem őket és a vaj 'reakcióba' lépett.
180 fokon sütöttem kb. 30percig. ebből az első 20-22 perc alsó sütés, az utolsó 8-10 perc alsó-felső sütés volt, hogy színt is kapjanak.


holnap ismét buktát fogok sütni. akkor majd töltök fel képet a 'belső' állagáról is, mert nagyon szép, foszlós...érdemes megnézni.

jamie oliver nem a magyaroknak főz...

ismét rá kellett jönnöm, hogy jamie oliver-nek nem csak a konyhai eszközei drágák...hanem sok ételéhez a belevaló is. pár napja láttam a spektrumon amikor rusztikus roquefort salátát készített. mivel szeretem a sajtokat, gondoltam kipróbálom. persze a roquefort sajttal még nem volt dolgom, de biztosra vettem, hogy nagyobb üzletekben lehet kapni. nos, kapni lehet...de ki hitte volna hogy 999ft-ért 10dkg-t kapok? :)
pontosabban nem kaptam, mert nem vettem. így a rusztikus roquefort salátából rusztikus gomolya saláta lett. a roquefort sajt nagyon érdekes, barlangokban érlelik hónapokig valahol Franciaországban. biztosan ezért olyan drága.

hozzávalók: saláta (akár jégsaláta, akár ruccola vagy madársaláta...tetszőleges), roquefort sajt (nálam gomolya), bacon, kockákra vágott száraz kenyér, apróra vágott dió (ezt nekem sikerült kihagyni, pedig direkt hoztam nagyitól), kevés oliva olaj, metélőhagyma diszítésnek

az öntethez: dijoni mustár, kevés vörösborecet (óvatosan vele), csipet só, őrölt bors, oliva olaj

elkészítése: a bacon szeleteket csíkokra vágtam és pár csepp oliván megpirítottam, kb. félúton adtam hozzá a kockákra vágott kenyeret és együtt pirítottam őket amíg színt nem kaptak.
innentől kezdve nem maradt más hátra mint minden egyéb hozzávalót beledobálni egy tálba és jól összekeverni. az öntetet mindenki magának kísérletezze ki, igazából én is így csináltam. mindenkinek más az ízlése. :)
utolsó mozzanatként megszórtam metélőhagymával, amiből sajnos friss verzió nem volt itthon így maradt a szárított.

kínai csípős-savanyú leves

ismét leves, ezúttal kínai. az interneten rengeteg receptet találtam mind magyar mind külföldi oldalakon. ahány oldal...annyi féle recept. mindig eltért valami, vagy mások voltak a hozzávalók vagy más volt az elkészítési módszer. 'okos' ember ilyenkor mit csinál?
nem követi egyiket sem, hanem létrehoz egy x-edik verziót, a sajátját. csak a biztonság kedvéért.

fogtam tehát a sok receptet és összegyúrtam egybe, kb. azon elv alapján, hogy mi van épp itthon. így született meg ez a leves. ha esetleg valaki kipróbálná: a leves ízéért nem vállalok felelősséget, csak dobáltam mindent bele érzéssel.

hozzávalók: 1 nagy szál póréhagyma, 1 nagy gerezd fokhagyma, kevés olaj, másfél liter víz, 3 marhahúsleves kocka, 1kaliforniai paprika, 4-5 shiitake gomba (remélem jól írtam), 1 sárgarépa, fél csirkemell, 1 mokkáskanál ázsiai citromfű, 1púpozott teáskanál őrölt gyömbér, 1 szárított csípős paprika, 3-4 evőkanál szójaszósz, kevés só ha szükséges, cérnametélt... :) , 3evőkanál étkezési keményítő, balzsamecet (itt tényleg nem tudok mennyiséget írni...ízlés kérdése)


elkészítése: a póréhagymát felkarikáztam, a fokhagymát apróra vágtam. majd kevés olajon kicsit megpirítottam őket. hozzáadtam a csíkokra vágott csirkemellet és megpirítottam egy kicsit azt is. ezután felöntöttem a vízzel és vártam, hogy felforrjon. amikor felforrt, beledobáltam a leveskockákat és jól megkevertem. hozzáadtam a fűszereket,a balzsamecetet és a szójaszószt, valamint az apróra vágott csípős paprikát. kis idő elteltével hozzáadtam a csíkokra vágott gombákat, a karikákra vágott sárgarépát és a kaliforniai paprikát. amikor a hús átfőtt, kiszedtem 2merőkanál levest egy kis tálkába hűlni. amikor langyosra hűlt csomómentesen elkevertem benne az étkezési keményítőt majd az egészet hozzáadtam a leveshez. ezután rögtön beletettem a cérnametéltet is, annak elég pár perc a forró levesben. mire a tészta kész lett a leves is besűrűsödött hála a keményítőnek.
még egyszer hangsúlyozom: érdemes sokat kóstolgatni a levest és nem készpénznek venni az én mennyiségeimet. :) valamint szabadon hozzáadható még tetszőleges számú és jellegű zöldség figyelve arra, hogy elegendő idejük legyen átfőni. persze ha valaki ropogósan szereti, akkor más a helyzet. nem kell megijedni akkor sem ha sűrű lesz a leves, a kínaiak levesei általában ilyenek. sok tészta, zöldség...kevés lé. :)

nagyi-féle tésztaleves

itt az ideje, hogy ismét egy családi receptet tegyek közzé. semmi extra, de gyors és finom, valamint a hozzávalók mindig megtalálhatóak egy háztartásban. bárki el tudja készíteni, nem kell hozzá különösebb konyhai tapasztalat. sokáig vonakodtam ettől a levestől, de kb. 2hete megkóstoltam és azóta nem bírom abbahagyni. mivel tényleg gyorsan elkészül szinte bármikor képes vagyok főzni egy adaggal.

hozzávalók: 1 kisebb fej hagyma, 1fokhagyma, 1 teáskanál paprika, 1kávéskanál chili, 1teáskanál ételízesítő, só, víz, cérnametélt, kevés olaj

elkészítése: a hagymát és a fokhagymát apróra reszelem, majd olajon alaposan megfuttatom, de vigyázok ne égjen oda. egy pici sót is lehet tenni bele rögtön az elején, akkor a hagyma enged egy kis levet és nem pirul meg olyan könnyedén. ezután leveszem a tűzről, mehet bele a paprika valamint a chili és felöntöm vízzel. majd visszateszem a tűzre és hagyom jól felforrni, valamint hozzáadom az ételízesítőt. amikor már bugyogva forr a víz beleteszem a cérnametéltet és pár perc múlva készen is vagyunk.


ha kicsit több paprika sikerül hasonló íze lesz mint egy halászlének. :) én jó sok tésztával szeretem, ezért csak annyit főzök egyszerre amennyi el is fogy, mert másnapra a tészta felszívja a levest és nem marad más hátra mint egy tésztatorta.
még valami: szoktam bele vékonyra szeletelt répát is tenni, akkor tovább kell főzni egy kicsivel és később hozzáadni a cérnametéltet.