illatos-omlós csirke

ha már ennyire belejöttem a blogolásba, folytatom is a sort egy nagy-nagy kedvenccel az illatos-omlós csirkével. a másik blogomon már megtalálható ez a recept, de úgy érzem itt is helye van.

annak idején ITT találtam a receptre, azóta sem sikerült egyszerűbb és finomabbat találnom. mivel a családban én szeretem csak a kínai kajákat, ezért a receptben található adagokat elfeleztem. egyetlen módosításom volt - a csirkehúst sütés előtt 2órára fokhagymás tejbe áztattam, hogy puhább legyen és ne száradjon ki.

hozzávalók: 30dkg csirkemell, 2tojásfehérje, 3-4evőkanál étkezési keményítő, só, bors, olaj a sütéshez, tej és reszelt fokhagyma a sütés előtti 'fürdőhöz'
mártás: 1dl ketchup, 0.25dl balzsamecet, 0.25dl méz, másfél evőkanál szójaszósz, 1csapott mokkáskanál őrölt gyömbér, 1gerezd fokhagyma reszelve, 2szál újhagyma felkarikázva

elkészítése: a csirkemellet csíkokra vágtam és legalább 2órára fokhagymás tejbe áztattam. sütés előtt érdemes alaposan lecsepegtetni a húsokat, hogy könnyebben tapadjon rájuk a 'bunda'. ha nagyon nem megy, akkor picit be lehet forgatni lisztbe a húsokat. a 2 tojásfehérjével elkevertem az étkezési keményítőt, sóztam és borsoztam. ebbe a keverékbe forgattam a húsokat, és forró olajban kisütöttem őket. serpenyőben sütöttem, kevés olajjal, inkább forgattam a csirkéket. amikor szép aranybarnák lettek, kivettem és papírtörlőn hagytam a húsokat 'száradni'. közben összekevertem a mártás hozzávalóit. amikor a húsok megszabadultak a felesleges olajtól és picit lehűltek akkor óvatosan összekevertem őket a mártással. a bundájuk nagyon szépen magába szívja a mártást. rizzsel tálaltam és a hús tetejére is karikáztam egy kevés újhagymát.

mogyorókrémes kuglóf

nagyon régen frissült a blog, sok mindennel adós vagyok. ezért is következik most a legutóbbi általam elkészített süti, a mogyorókrémes kuglóf.

a receptet a Rama-tól 'kaptam'. dec. 1. és 31.-e között minden 250g-os Rama sütőmargarinhoz adnak egy sorsjegyet, amivel egy újabb sütőmargarint lehet nyerni, valamint egy recept is található rajta. engem a sorsjegyen a 'sajnos most nem nyert' felirat fogadott, de a recept felkeltette az érdeklődésem.

klasszikusokat csak szó szerint idézünk - és mivel nem tudok linkelni a papírról - ezért beírom az egész receptet a billentyűkkel.

mogyorókrémes kuglóf

nehézségi fok: nehéz (ezen kicsit meglepődtem)
elkészítési idő: 30perc + kelesztés, sütés

hozzávalók: a tésztához: 50dkg liszt, 12dkg Rama sütőmargarin, 7dkg porcukor, 2db tojássárgája, 1csomag vaniliás cukor, 1csipet só, 2.5dkg élesztő, 3dl langyos tej
a töltelékhez: 1 kis üveg mogyorókrém

elkészítés:

1. a lisztet egy nagy tálba szitáljuk. az élesztőt szétmorzsoljuk és 0.5dl langyos tejben feloldjuk. a lisztből kiveszünk egy maroknyit és az élesztős tejbe keverjük, s galuska állagú kovászt készítünk. (én egy kicsit lazábbra hagytam) egy kevés liszttel beszórjuk a tetejét. langyos helyre tesszük, kelesztjük. a maradék liszt közepébe lyukat készítünk, ebbe beletesszük a többi hozzávalót, a megkelt kovászt és a maradék tejet, majd tésztát dagasztunk belőle. konyharuhával letakarva meleg helyre tesszük és kelesztjük.

2. miután megkelt, lisztezett deszkára borítjuk a tésztát, és egy 30x45cm-es téglalap alakú lapot nyújtunk belőle.

3. a mogyorókrémet kissé felmelegítjük, hogy könnyen kenhető legyen. (én nem melegítettem fel, csak kivettem a hűtőből kb. 30perccel felhasználás előtt) megkenjük vele a lapot úgy, hogy az egyik hosszabbik szélén 4-5cm széles sáv üresen maradjon. az ezzel szemben lévő oldalon kezdjük felcsavarni a tésztát. az így kapott hengerünket egy nagyméretű (kb. 25cm átmérőjű) lyukas közepű kuglófformába tesszük, amit előzetesen kikentünk margarinnal, és megszórjuk mogyoróval. a hengert belehelyezzük a formába úgy, hogy a tészta széle alulra kerüljön és körgyűrűt formáljon.

4. ismét kelesztjük a tésztát, majd előmelegített sütőben 180 fokon sütjük 15-20 percig, ezután 170 fokra mérsékelve a sütőt még egy fél óráig sütjük.

5. a formából sütés után kiborítjuk, majd egy konyharuhával lefedve hűlni hagyjuk, ezután szeletelhetjük.


még egy kis adalék: én tettem 1púpozott evőkanál kakaót a tésztába, azért lett ilyen sötét. az első verzióban nem használtam, úgy is finom volt. valamint a kuglóf tetejére csokimázt is készítettem - bár a képen nem nagyon látszik, mert pont a kuglófok másik oldalán van.

diós brownie torta

tegnap hálaadás napi ünnepségre kellett sütnöm valamit. nagyon sokáig gondolkoztam mi lenne az igazi. a pumpkin pie-on keresztül a muffinokon át minden eszembe jutott. de a végső megoldás csak nem akart megszületni. mindenképpen valami amerikai sütit akartam, így végül a brownie mellett döntöttem. igaz kicsit más formában (szó szerint) mint ahogy megszokott.

a formai különlegességnek egyetlen oka van: képtelen vagyok szépen szeletelni a brownie-t.

Volker Eggers Muffinok, bagelek, palacsinták... című könyvéből származik a recept. én dupla adagot sütöttem, hogy kitöltse a formát, tehát a hozzávalókból is a kétszeres mennyiséget írom le. ez a mennyiség egy 27cm átmérőjű formát tölt meg.

hozzávalók: 20dkg étbevonó (szerintem érdemes jó minőségű étcsokit - 70-75% - venni inkább), 20dkg vaj, 4tojás, 25dkg liszt, fél teáskanál só, 30dkg cukor (én alig tettem 15dkg-t, nálunk a keserűbb a menő), 2teáskanál sütőpor, 30dkg dió, a tetejére a csokimázhoz 10dkg étcsoki és mandula a diszítéshez


elkészítése: a 20dkg csokit a vajjal együtt felolvasztjuk, a tojásokat a sóval és cukorral felverjük, majd apránként hozzáadjuk a sütőporral elkevert lisztet azután pedig a csokis-vajas cuccot. végül pedig beledobáljuk az aprított diót és jól elkeverjük. felhívnám a figyelmet arra, hogy minden csoki/étbevonó más...tehát előfordulhat, hogy picit korrigálni kell a liszt mennyiségén. a masszát a kivajazott/lisztezett formába kanalazzuk és elsimítjuk. 160 fokra előmelegített sütőben (alsó-felső sütés) 25-30perc alatt készre sütjük.


amikor lehűlt kiborítjuk a formából, szerencsére nekem elég könnyen kijött. :) közben gőzfürdő felett megolvasztjuk a maradék étcsokit és elsimítjuk a torta tetején. utolsó mozzanatként megszórjuk mandulával.

almás sütőtökleves

most jöjjön valami, ami eddig még nem volt a blogon. a múlt heti vacsoracsatából egy recept. olimpiai bajnok úszónőnk, Kovács Ági készítette. soha életemben nem próbáltam még sütőtökből levest főzni, valamiért most mégis belevágtam.

talán a kíváncsiság vezérelt...

a recept ITT megtalálható, ezért ide nem is irkálom be ismét. viszonylag rövid idő alatt elkészült és meglepően finom íze volt. hidegebb téli napokon biztos még jobban fog esni.


utálok leveseket fényképezni. a lehető legrosszabb az ételek közül. valahogy sehogy sem mutatnak a képeken. azt hiszem van még mit tanulnom fotózás terén. az ételfotózás is külön művészet. a blog minőségének javítása érdekében azt hiszem ideje lesz felfrissíteni egykori fotós tudásom.

jugó kifli

őszintén megmondom fogalmam sincs miért hívják jugó kiflinek. talán a néhai jugoszláviából származik? a nosalty.hu-n találtam amikor épp valamilyen sós süti recept után kutattam, ami kellően gyorsan elkészül.

kicsit szkeptikusan kezdtem a tészta összeállításához, új recepteknél mindig ez van. :)

a hozzávalókat és az elkészítést most nem részletezném, a fenti linken minden megtalálható/olvasható. én annyit módosítottam, hogy 1. karaván sajtot használtam, 2. nem tettem kiskanálnyi margarint a sütikre (féltem,h. zsírosak lesznek), 3. nem vagyok profi kifli formázásban, ezért egy fél literes korsó segítségével szaggattam köröket és azokba tettem sajtot, majd összehajtottam őket félbe és a tetejüket is megszórtam sajttal, persze csak azután,h. megkentem tojással is.

az eredmény minden várakozást felülmúlt. picit édeskés...de mégis sós süti. ez a kombináció nyerőnek bizonyult mindenkinél aki kóstolta. a karaván sajt pedig szerintem még adott hozzá még egy kis pluszt, amit lehet a trappista sajt nem lett volna képes produkálni.

egy kis olvasnivaló

a képen egyik kedvenc könyvem látható. kedvenc szakácsom, Keith Floyd önéletrajzi könyve. a szokásos stílusában mesél az életéről egészen kicsi gyerekkorától kezdve. meg kell mondanom, a könyv fordítása nagyon jól sikerült. olvasása közben tényleg olyan érzése van az embernek mintha Keith mesélné el maga. persze lehet, hogy csak azért érzem így, mert nálam a szöveg mellé a tv-ből megismert szinkronhangja is 'társul' mellé.

a jó öreg Keith már nincs köztünk, de valami olyat hagyott hátra amire sokáig emlékezni fogunk. utánozhatatlan stílusa és sajátos életszemlélete volt. műsorai közben sem szabadult tőlük. felvétel közben simán instruálta az operatőrt vagy beszólt a rendezőnek vagy hangmérnöknek. a könyvből pedig kiderül, ő valójában olyan volt mint amilyennek a tv-ben láthattuk.

ha a könyvét nem is olvassa el valaki, mindenképp érdemes 1-2 műsorát megnézni, pl. itt

krumplis pogácsa

szerintem sokan ki fogják találni kitől származik ez a recept, ugye?!

igen, aki Limarára gondolt helyesen tippelt. hihetetlen számomra hogy van ennyi ideje és energiája sütni-főzni, gyerekeket nevelni és mellette még a bloggal is foglalkozni, valamint az olyan amatőr férfiemberekre is időt szakítani mint én.

tehát csak a rend kedvéért a recept ITT található. sajnos nekem nincs kemencém...de ezt leszámítva próbáltam hű maradni az eredetihez.

a nagyi-féle pogácsa már csuklóból megy, itt volt az ideje más vizekre evezni. a hozzávalókat és az elkészítést most nem írom le - krónikus időhiányban szenvedek - a fenti linken minden megtalálható.

az eredmény pedig erre:


amikor elkészült és megkóstoltam rá kellett jönnöm, hogy nagyon nem mindegy milyen fajtájú krumplit használunk. ami épp itthon volt krumpli, az eléggé 'édeskés' volt így nem jött ki az az igazi krumplis pogácsa íz. ha valakinek van ötletet melyik krumplitípus a megfelelő, kérem írja meg. előre is köszi!

bukta (második kiadás)

a hétvégén elkészült a második adag bukta is. most már sikerült több lekvárt beléjük préselnem és a tetejük sem lett olyan csíkos. a korábban említett 'hitlerszalonnát' viszont továbbra sem sikerült találnom...de nem adom fel.

lekváros bukta

nővérem már korábban is kérte tőlem, hogy süssek neki lekváros buktát. pár nappal ezelőtt pont eszembe is jutott így gondoltam kipróbálom. azt hiszem már mondanom (írnom) sem kell hol találtam a receptet: természetesen Limaránál. ezúton is nagyon-nagyon köszönöm neki, igazán sokat segít nekem. a korábban elkészített sós foszlós kalácson felbuzdulva reméltem, hogy ez is jól fog sikerülni. az eredmény minden várakozást felülmúlt, 2dologtól eltekintve...de erről majd később.

hozzávalók: 60dkg liszt, 3evőkanál cukor, csipet só, 2.5dkg élesztő, 3dl tej, 2tojás sárgája, 1tojás a kenéshez, 6dkg olvasztott margarin (én vajat használtam), lekvár

elkészítése: az élesztőt 1dl tejben felfuttattam egy csipet cukor társaságában. az összes hozzávalót (kivéve az olvasztott vajat) összegyúrtam jó alaposan. amikor már elég egynemű volt a tészta lassanként hozzáadtam a vajat is. egy egészen pici meg is maradt a vajból, féltem túl 'zsíros' lesz a bukta. tálba tettem, letakartam és kb. egy-másfél óra alatt duplájára kelesztettem.
ezután belisztezett deszkán kinyújtottam kb. fél centi vastagra. most következett volna a lekvár töltése....azaz következett is, de sajnos nem sikerült annyi mennyiséget a buktákba pakolni amennyit szerettem volna, mindig kifolyt. persze én a bolti lekvárra fogtam, pedig igazából tudtam, hogy az én kézügyességemen lenne még mit finomítani. ez volt az első dolog ami nem úgy sült el ahogy szerettem volna. tehát, felhívás nr.1. : buktatöltési útmutató kerestetik! lehet képes, videós, írott...bármit szívesen fogadok.
amint sikerült valamennyire elfogadható buktákat alkotni gyorsan betettem őket katonás sorokba rendezve a tepsibe. a megmaradt kevéske olvasztott vajat a bukták tetejére/oldalára kentem remélve, hogy így nem ragadnak össze és könnyebb lesz őket szétválasztani. ezzel követtem el a második hibát. egészen pontosan annyit, hogy elég lett volna a bukták közé vajat kenni. szegény bukták ugyanis (ahogy a képen is látszik) azért lettek foltosak, mert a felvert tojás amivel megkentem őket és a vaj 'reakcióba' lépett.
180 fokon sütöttem kb. 30percig. ebből az első 20-22 perc alsó sütés, az utolsó 8-10 perc alsó-felső sütés volt, hogy színt is kapjanak.


holnap ismét buktát fogok sütni. akkor majd töltök fel képet a 'belső' állagáról is, mert nagyon szép, foszlós...érdemes megnézni.

jamie oliver nem a magyaroknak főz...

ismét rá kellett jönnöm, hogy jamie oliver-nek nem csak a konyhai eszközei drágák...hanem sok ételéhez a belevaló is. pár napja láttam a spektrumon amikor rusztikus roquefort salátát készített. mivel szeretem a sajtokat, gondoltam kipróbálom. persze a roquefort sajttal még nem volt dolgom, de biztosra vettem, hogy nagyobb üzletekben lehet kapni. nos, kapni lehet...de ki hitte volna hogy 999ft-ért 10dkg-t kapok? :)
pontosabban nem kaptam, mert nem vettem. így a rusztikus roquefort salátából rusztikus gomolya saláta lett. a roquefort sajt nagyon érdekes, barlangokban érlelik hónapokig valahol Franciaországban. biztosan ezért olyan drága.

hozzávalók: saláta (akár jégsaláta, akár ruccola vagy madársaláta...tetszőleges), roquefort sajt (nálam gomolya), bacon, kockákra vágott száraz kenyér, apróra vágott dió (ezt nekem sikerült kihagyni, pedig direkt hoztam nagyitól), kevés oliva olaj, metélőhagyma diszítésnek

az öntethez: dijoni mustár, kevés vörösborecet (óvatosan vele), csipet só, őrölt bors, oliva olaj

elkészítése: a bacon szeleteket csíkokra vágtam és pár csepp oliván megpirítottam, kb. félúton adtam hozzá a kockákra vágott kenyeret és együtt pirítottam őket amíg színt nem kaptak.
innentől kezdve nem maradt más hátra mint minden egyéb hozzávalót beledobálni egy tálba és jól összekeverni. az öntetet mindenki magának kísérletezze ki, igazából én is így csináltam. mindenkinek más az ízlése. :)
utolsó mozzanatként megszórtam metélőhagymával, amiből sajnos friss verzió nem volt itthon így maradt a szárított.

kínai csípős-savanyú leves

ismét leves, ezúttal kínai. az interneten rengeteg receptet találtam mind magyar mind külföldi oldalakon. ahány oldal...annyi féle recept. mindig eltért valami, vagy mások voltak a hozzávalók vagy más volt az elkészítési módszer. 'okos' ember ilyenkor mit csinál?
nem követi egyiket sem, hanem létrehoz egy x-edik verziót, a sajátját. csak a biztonság kedvéért.

fogtam tehát a sok receptet és összegyúrtam egybe, kb. azon elv alapján, hogy mi van épp itthon. így született meg ez a leves. ha esetleg valaki kipróbálná: a leves ízéért nem vállalok felelősséget, csak dobáltam mindent bele érzéssel.

hozzávalók: 1 nagy szál póréhagyma, 1 nagy gerezd fokhagyma, kevés olaj, másfél liter víz, 3 marhahúsleves kocka, 1kaliforniai paprika, 4-5 shiitake gomba (remélem jól írtam), 1 sárgarépa, fél csirkemell, 1 mokkáskanál ázsiai citromfű, 1púpozott teáskanál őrölt gyömbér, 1 szárított csípős paprika, 3-4 evőkanál szójaszósz, kevés só ha szükséges, cérnametélt... :) , 3evőkanál étkezési keményítő, balzsamecet (itt tényleg nem tudok mennyiséget írni...ízlés kérdése)


elkészítése: a póréhagymát felkarikáztam, a fokhagymát apróra vágtam. majd kevés olajon kicsit megpirítottam őket. hozzáadtam a csíkokra vágott csirkemellet és megpirítottam egy kicsit azt is. ezután felöntöttem a vízzel és vártam, hogy felforrjon. amikor felforrt, beledobáltam a leveskockákat és jól megkevertem. hozzáadtam a fűszereket,a balzsamecetet és a szójaszószt, valamint az apróra vágott csípős paprikát. kis idő elteltével hozzáadtam a csíkokra vágott gombákat, a karikákra vágott sárgarépát és a kaliforniai paprikát. amikor a hús átfőtt, kiszedtem 2merőkanál levest egy kis tálkába hűlni. amikor langyosra hűlt csomómentesen elkevertem benne az étkezési keményítőt majd az egészet hozzáadtam a leveshez. ezután rögtön beletettem a cérnametéltet is, annak elég pár perc a forró levesben. mire a tészta kész lett a leves is besűrűsödött hála a keményítőnek.
még egyszer hangsúlyozom: érdemes sokat kóstolgatni a levest és nem készpénznek venni az én mennyiségeimet. :) valamint szabadon hozzáadható még tetszőleges számú és jellegű zöldség figyelve arra, hogy elegendő idejük legyen átfőni. persze ha valaki ropogósan szereti, akkor más a helyzet. nem kell megijedni akkor sem ha sűrű lesz a leves, a kínaiak levesei általában ilyenek. sok tészta, zöldség...kevés lé. :)

nagyi-féle tésztaleves

itt az ideje, hogy ismét egy családi receptet tegyek közzé. semmi extra, de gyors és finom, valamint a hozzávalók mindig megtalálhatóak egy háztartásban. bárki el tudja készíteni, nem kell hozzá különösebb konyhai tapasztalat. sokáig vonakodtam ettől a levestől, de kb. 2hete megkóstoltam és azóta nem bírom abbahagyni. mivel tényleg gyorsan elkészül szinte bármikor képes vagyok főzni egy adaggal.

hozzávalók: 1 kisebb fej hagyma, 1fokhagyma, 1 teáskanál paprika, 1kávéskanál chili, 1teáskanál ételízesítő, só, víz, cérnametélt, kevés olaj

elkészítése: a hagymát és a fokhagymát apróra reszelem, majd olajon alaposan megfuttatom, de vigyázok ne égjen oda. egy pici sót is lehet tenni bele rögtön az elején, akkor a hagyma enged egy kis levet és nem pirul meg olyan könnyedén. ezután leveszem a tűzről, mehet bele a paprika valamint a chili és felöntöm vízzel. majd visszateszem a tűzre és hagyom jól felforrni, valamint hozzáadom az ételízesítőt. amikor már bugyogva forr a víz beleteszem a cérnametéltet és pár perc múlva készen is vagyunk.


ha kicsit több paprika sikerül hasonló íze lesz mint egy halászlének. :) én jó sok tésztával szeretem, ezért csak annyit főzök egyszerre amennyi el is fogy, mert másnapra a tészta felszívja a levest és nem marad más hátra mint egy tésztatorta.
még valami: szoktam bele vékonyra szeletelt répát is tenni, akkor tovább kell főzni egy kicsivel és később hozzáadni a cérnametéltet.

hagymás pogácsa

nem tudom szavakkal leírni a hagymás pogácsa ízét. meg kell kóstolni. nincs más választási lehetőség. addig nem él az ember teljes életet amíg meg nem kóstolta a hagymás pogit.
eleinte szkeptikus voltam...most már tudom nem kellett volna.

talán mondanom sem kell: a recept Limarától származik. ezúton is nagyon köszönöm!

annyi változott az én esetemben, hogy fele adagot vettem mindenből. így is kb. 50 pogácsa lett belőle, ami nekünk bőven elég.

hozzávalók: 50dkg liszt, 25dkg margarin, 2.5dkg élesztő, 1evőkanál só, 1 csipet cukor, fél doboz tejföl (bár ez inkább érzésre ment...), 1tojás, 1dl tej, 3 fej lilahagyma, olaj

elkészítése: a langyos tejbe belemorzsoltam az élesztőt és hozzáadtam a cukrot, majd vártam, hogy felfusson. a lisztet egy nagy tálba szitáltam, majd hozzáadtam a margarint (előzőleg kivettem a hűtőből,h. kicsit melegedjen), a sót, a tojást, a tejfölt és az élesztős tejet. kb. 10-15 perc alatt jól össze is gyúrtam. 2órára mehetett is a hűtőbe pihenni. közben kevés olajon, lassú tűzön megpirítottam az apróra vágott lilahagymát.
amikor letelt a két óra, belisztezett nyújtódeszkán kinyújtottam a tésztát kb. fél centi vastagra és megszórtam a hagyma 3/4-ed részével. az alsó, majd a felső harmadát behajtottam és ezután tettem rá a maradék hagymát is. megint behajtottam a két oldalát, majd ismét kb. 1óra pihenő következett.
végezettül kinyújtottam kb. ujjnyi vastagra a tésztát és kiszaggattam a pogácsákat. én nem tettem sütőpapírt a tepsibe, szerencsére nem ragadt oda. kiszaggatott állapotukban még fél órát pihentek a tepsiben mielőtt a sütőbe kerültek volna. 180fokra előmelegített sütőben 30perc alatt sültek meg.
a facebook-ra hamarosan feltöltöm majd az elkészítés közben készült képeket is.

túrógombóc

a túrógombóc is azok közé az ételek közé tartozik amit könnyen el lehet rontani. vagy nagyon kemény lesz vagy egyszerűen szétesik. szeretem a kihívásokat, ezért gondoltam megpróbálkozom vele.

a receptet ITT találtam, köszönet érte. próbáltam odafigyelni a mennyiségek pontos betartására, hátha akkor nem rontom el.

az első adagból egy gombócot kivettem próbának. ott úszkált a víz tetején, gondoltam már kész is van. ez a tippem nem jött be, szegény atomjaira esett amint kivettem.
a többit hagytam még 2-3 percig főni, így már majdnem tökéletes lett az eredmény.


vaniliacukorral kevert tejföllel tálaltam. aki nagyon édesen szereti tehet bele még cukrot is.

a végére pedig egy kérdés: tájföld vagy thaiföld magyarul? :)

sós, foszlós kalács Limarától

régóta szerettem volna kalácsot sütni, de valamiért eddig sosem került rá sor. tegnapelőtt eljött az idő.
Limaránál találtam rá erre a kalács receptre. nagyon megtetszett, főleg a sós mivolta miatt. kicsit tartottam tőle, hogy nem fog sikerülni...de szerencsére minden aggodalmam alaptalan volt.
annak pedig külön örültem, hogy a kalács sokáig friss maradt.

a hozzávalókat és az elkészítés módját nem írnám le ismét, a fenti linken megtalálható minden.

tényleg foszlós lett a 'bele' :)

kókuszos csirke

igazából kínai kaját szerettem volna főzni pár nappal ezelőtt, de végül ezt a receptet találtam. cayenne borsos, kókuszos csirke. gondoltam ezt ki kell próbálnom, főleg azért mert nem sokkal előtte vettem egy nagy adag cayenne borsot.

kicsit szkeptikus voltam a kókusz sült íze miatt, de félelmeim alaptalannak bizonyultak nem lett keserű a sütéstől.

nézzük mire is lesz szükségünk.

hozzávalók: 1 egész csirkemell, kukorica keményítő, só, őrölt bors, cayenne bors, 3tojásfehérje, kókuszreszelék

pontos mértékegységeket azért nem írtam mert erősen ízlésfüggő ki mennyire ízesíti a 'bundát'.

elkészítése: a csirkemellet csíkokra vagy kockákra vágjuk és fokhagymás tejbe áztatjuk kb. 3-4órával az elkészítése előtt. ettől nem szárad ki sütés közben az aprócska hús, sokkal puhább, finomabb lesz. innentől kezdve ugyanúgy járunk el mint a mezei rántott hús esetében: a keményítőt, sót, borsot és cayenne borsot összekeverjük egy tálban, ez lesz az első, a 'lisztes' fázis. második fázisként a tojásfehérjéket egy másik tálba teszem, ezt gondolom nem kell magyaráznom. az utolsó fázis pedig a kókuszreszelék lesz. jöhet is a mártogatás a fent említett sorrendben.
mivel elég sok hús volt, én előre bemártogattam mindet.
egy serpenyőben olajat hevítettem, majd közepes lángon pár perc alatt a húsok mindkét oldalát aranybarnára sütöttem. ha valaki nem sajnálja az olajat akkor nyugodtan sütheti mélyebb edényben, több olajjal és akkor nem kell forgatni a húsokat.
barna rizzsel, zöldborsóval és zöldbabbal tálaltam.

frankfurti leves

tegnap másodszor próbálkoztam meg a frankfurti levessel. nem mintha az első nem sikerült volna, de úgy éreztem van még mit javítani rajta. most nagyon finomra sikerült. beleadtam apait-anyait.

az elkészítése nem túl bonyolult és hozzávaló se sok kell hozzá.

hozzávalók: 1 kisebb fej káposzta, 1nagyobb vagy 2kisebb sárgarépa, 2-3krumpli, virsli (ízlés szerint), ételízesítő, bors, majoranna és víz

elkészítése: a hozzávalók egy részét (virsli, répa) karikázzuk, a krumplit kockákra vágjuk a káposztát pedig csíkokra. az egész mehet bele egy nagy fazékba, majd felöntjük vízzel, annyival, hogy éppen ellepje az összevagdalt hozzávalókat. ezután megborsozzuk, megszórjuk majorannával és ételízesítővel. tulajdonképpen nincs is más dolgunk, mint felforralni, majd közepes lángon jól összefőzni az egészet. mindenki másképp szereti a káposztát, valaki puhára főzve, valaki úgy ha még ropogós...egyéni ízlés kérdése.

nyerj egy iphone-t!

nincs más tennivaló, mint követni EZT a linket és regisztrálni. :)

pörköltes pizza

múltkor a maradék pörkölt felhasználásán töprengtem, amikor eszembe jutott, hogy kipróbálom a pörköltes pizzát. biztosan megtalálható néhány pizzéria kínálatában, de mindenképp szerettem volna itthon kipróbálni.

a pizza elkészítését már leírtam ITT. a mostani pizza csak a feltétben különbözik. az alap szósz most sűrített paradicsomból, sóból, cukorból, oregánóból és kevés reszelt hagymából állt. lassú tűzön pár percig összefőztem a szószt...és már mehetett is a tésztára. egészen vékonyan kentem meg, mivel a pörkölt is eléggé szószos jellegű és nem akartam hogy tocsogjon az egész pizza.

a szósz után következett maga a pörkölt valamint pár kávéskanálnyi tejföl. nem maradt más hátra mint betenni a sütőbe a korábban már leírt 'forró tepsis' megoldással.
amikor elkészült meglepetten vettem ki a sütőből, mert kb. olyan volt mint a Chokito... ronda és finom.

borkifli

egy korábban már elkészített sós süti (borkifli) eltérő változata került kipróbálásra az elmúlt héten. Kicsivu -nál találtam a receptet, amelynek eredetileg Ízbolygó a tulajdonosa, de az oldalon talált link már nem működik ezért linkeltem Kicsivu oldalát.

a recept különösen azért tetszett meg, mert kacsazsírt is kell használni...és még soha nem próbáltam ki olyan sütit amibe zsír kell. valamiért számomra a kacsazsír különösen misztikusnak tűnt. :)


a hozzávalókhoz két dolgot fűznék hozzá: 1. én minden hozzávalót 2/3-ad részben vettem...azaz liszt 75dkg helyett 50dkg, kacsazsír 12dkg helyett 8 dkg...és így tovább. 2. sajnos nem volt itthon durva szemcséjű tengeri só, így nem lett túl látványos a sózás.

a végeredmény nagyon finom lett. nekem is nagyon ízlett annak ellenére, hogy sós sütikből inkább a sajtosakat kedvelem.

egy kis játék

éppen a neten vadásztam receptre amikor ráleltem a következő játékra. egészen pontosan ITT sikerült megtalálnom, gondoltam ki is próbálom azonnal és az eredményt pedig prezentálom a blogon.

a leírást megtalálja mindenki a fenti linken, kiváncsi vagyok nektek mi jön majd össze. :)

aki esetleg nem lát túl jól vagy csak szimplán nem olvasható a betűtípus... annak elárulom a zenekarom neve: Light of the Stable az első 'albumunk' címe pedig One would hardly see anybody

bundáskenyér extra

a mai reggelim eléggé speciálisra sikerült. éppen volt itthon némi vékony szendvicskenyér és hirtelen beugrott egy spéci bundáskenyér képe amit réges-rég láttam valahol az interneten. nem túl bonyolult a dolog, mindössze arról van szó, hogy két szelet szendvicskenyérből - milyen meglepő - szendvicset csinálunk és fogpiszkálókkal összetűzve sütjük ki bundáskenyérnek.


én a felvert tojásba tettem frissen őrölt borsot is a kevés só mellé, hogy még ízletesebb legyen.
'töltelékként' csak párizsi és sajt szerepelt. féltem, hogy ki fog folyni a sajt...de szerencsére nem így történt. a szendvicskenyér nagyon friss volt és puha, de így is egyben maradt hála a fogpiszkálóknak.

pizza

maradt egy kis élesztő a mai kakaós csiga hozzávalóiból, mindenképp szerettem volna felhasználni. mi mást is csinálhattam volna, mint egy jó nagy pizzát...
szinte már említenem sem érdemes, a receptet most is Limarától 'kaptam'. nagyon sok sikerélményt gyűjtöttem már be neki és a receptjeinek köszönhetően.

nézzük miről is van szó:
a hozzávalók mennyiségét csökkentettem, egy nagyobb pizzával számoltam.

hozzávalók: 20dkg liszt (BL80-as kenyérliszt - végre kipróbálhattam a kb. 2 hete vásárolt kenyérlisztet), 1.1dl víz, 1kávéskanál só, kb. 1 dkg élesztő, 1evőkanál olaj, csipet cukor - az oregánót kihagytam mert épp nem volt itthon

elkészítése: minden hozzávalót összekevertem egy nagy tálban és kb. 8-10 perc alatt laza, könnyű tésztát gyúrtam belőle. ezután letakartam a tálat és duplájára kelesztettem a tésztát.
a kelesztés után gyúródeszkán egészen vékonyra nyújtottam, (kb. 2-3mm-re) próbáltam egyenletesen nyújtani...de nem sikerült tökéletes kör alakot kapnom.

pizzaszószként - nem túl eredeti módon - nápolyi ketchup szolgált. ez gyakorlatilag sima ketchup kiegészítve bazsalikommal, meg néhány zöldfűszerrel. ezután került még rá szalámi, hagyma, paprika, paradicsom, egy leheletnyi majonéz, főtt tojás és sok-sok reszelt sajt.


végül 250 fokra melegítettem elő a sütőt és 8-10 perc alatt készre sütöttem a pizzát. megfogadtam Limara tanácsát és ez előmelegítés során bent hagytam a tepsit a sütőben, a pizzát pedig sütőpapír segítségével tettem rá a forró tepsire. az utolsó 2percben megkínáltam a sütő grill funkciójával, így igazán ropogós pizza és szépen megpirult sajt lett a végeredmény.

kakaós csiga

sok mindent történt az elmúlt időszakban: diplomaosztó, kitört a nyár, túléltük az idei első hőhullámot...stb.
itt volt az ideje, hogy ismét a konyha felé vegyem az irányt. tegnap már bemelegítettem egy nagy adag pogácsa megsütésével, ma pedig gondoltam kipróbálom a kakaós csigát. Limara oldalán akadtam rá a receptre, ezúton is nagyon köszönöm neki hogy megosztotta a néppel. :)

hozzávalók a tésztához: 50dkg liszt, 1tojás egészben, 1 tojás sárgája, 2.5dl tej, 2dkg élesztő, 1csipet só, 3evőkanál cukor, 8dkg olvasztott vaj (a tejport én kihagytam)

a töltelékhez: 5dkg olvasztott vaj (nálam ez kevesebb volt...mert a kanelbullar is úszott a vajban), kakaópor, porcukor

az elkészítésében nálam annyi módosult, hogy nekem nincs kenyérsütőgépem, így kézzel dagasztottam a tésztát.

jelenleg épp a sütőben ülnek, így a képeket és az ítéletet később írom meg. addig is itt egy sütés előtti kép:

update: elkészültek a csigák. nem olyan szépek mint Limaráé, de igyekeztem. :)

kanelbullar

a göteborgi beszámoló (remélhetőleg) utolsó része előtt gondoltam megtöröm kicsit az egyhangúságot. a svéd téma nem tűnik el teljesen, mivel a fahéjas csiga svéd változatát készítettem el tegnap. az igazsághoz hozzátartozik, hogy az egyik speciális hozzávalót (kardamom) még nem sikerült beszereznem, de annyira nem hagyott nyugodni a kanelbullar megsütése, hogy megcsináltam nélküle.

a youtube-on találtam egy svéd receptet, de az valamiért nem volt szimpatikus. kicsit másképp csinálta a kelesztés folyamatát és féltem, hogy nem fog nekem sikerülni... és a végén nem marad más mint egy kőnek álcázott tésztacsomag.

íme a befutó recept, amely végül az én verzióm alapjául is szolgált.

hozzávalók: 5dkg élesztő, másfél liter liszt, 1dl cukor, 5dl tej, 1 csapott teáskanál só, 1tojás, 15dkg vaj, opcionálisan másfél teáskanál őrölt kardamom

a töltelékhez: 7.5 dkg vaj, 1dl cukor, 2 teáskanál fahéj (nálunk kellett 3 is...)

elkészítése: 1dl tejben felfuttattam az élesztőt, majd hozzáadtam a maradék tejet és a 15dkg felolvasztott vajat. a lisztet egy tálba szitáltam, hozzáadtam a sót, tojást és a tejes masszát, majd addig gyúrtam amíg laza, egynemű tésztát nem kaptam. letakart tálban pihentettem kb. 30-40percig. közben a töltelékhez összekevertem a hűtőből jó előre kivett vajat, a cukrot és a fahéjat. amikor a tészta a duplájára dagadt, kivettem a tálból és gyúródeszkán téglalap alakúra nyújtottam, kb. egy centi vastagságú volt a tészta.utólag már tudom, nyújthattam volna kicsit vékonyabbra is. ezután megkentem a cukros, fahéjas vajjal, majd feltekertem mint a piskótatekercset és kb. 2 centi vastag szeletekre vágtam. sütőpapírral bélelt tepsibe tettem őket, majd további 20-30 perc pihentetés következett. a sütőt 230 fokra melegítettem elő és már kezdődhetett is a sütögetés. kb. 12-15 perc alatt kész is volt egy adag. nekem két tepsi telt meg, összesen 25-26 darab lakossal.
kicsit ovális alakúra sikerültek, ugyanis a tészta vágásánál kicsit összelapultak szegénykék. én pedig...mint jó munkásember nem igazítottam ki őket kör alakra ismét. hiába, férfiember nem ad a látványra, csak az ízre. az pedig többek egybehangzó állítása szerint nagyon finom lett.

göteborg II.

ahogy ígértem, a göteborgi beszámoló második része következik. az első képen göteborg egyik nevezetessége a 'lipstick' - azaz a kikötőigazgatóság épülete - látható. a belógó emberekért elnézést kérek, a kép egy városnéző hajón (paddan boat) készült. göteborgi utazásunk egyik legemlékezetesebb része volt a hajós városnézés és nem csak az alacsony hidak miatt.


sajnos, a legalacsonyabb híd (sajtszeletelő) alatt nem mentünk át, de az ITT látható videóról is kiderül, hogy a 'mi' verziónk sem volt piskóta. az út során a város szinte minden nevezetességét láttuk, a lipstick-et például csakis a folyóról lehetett érdemben lefényképezni.
a fenti képen a feskekorka, vagyis a haltemplom látható. igazából persze nem templom, hanem halpiac. nevét azért kapta, mert megjelenésében nagyon hasonlít egy templomra. a svédek imádják a halat, minden formájában. a konyhájukban 3 alapvető hozzávaló van: hal, krumpli és hagyma. ők ezzel bőven el is éldegélnek. nemzeti ételeik közé tartozik a kötbullar (húsgombóc), a tunnbrödsrullar, inlagd sil (pácolt hering) és a kanelbullar (fahéjas csiga kiegészítve kardamommaggal és jégcukorral).

egy kanelbullar személyesen
egy óriási tunnbrödsrullar, ami tulajdonképp egy pitaszerű tésztába tekert hatalmas virsli nagy adag krumplipürével, uborkával, salátával és mustárral valamint ketchup társaságában. a képen látható példány súlya legalább fél kilogramm.

egyik nap styrsö szigetére kirándultunk. a dkv-hoz és a magyarországi közlekedéshez szokott embernek furcsa, hogy göteborgban hajózni is lehet a helyi bérlettel. sok ember a közeli szigetekről jár be dolgozni. ami azért elég combos túra, mert a hajó kb. 30perc alatt teszi meg a távot, ráadásul még saltholmen (innen indulnak göteborgban a szigetekre a hajók) további 30percnyi villamosozásra van a belvárostól. styrsö nagyon szép és békés sziget. az autókat szinte teljesen kizárták a területéről, kis golfautóhoz hasonló elektromos gépezetekkel közlekedtek a 'helyiek' aminek az volt az egyetlen hátránya, hogy nagyon halkan tudtak megközelíteni minket, így sokszor az utolsó pillanatban vettük észre, hogy mögöttünk közeledik valaki. styrsö tele van színesebbnél színesebb házakkal, gondolom a borongós időjárást próbálják meg ellensúlyozni ezzel.

folyt. köv.

göteborg I.

az elmúlt napokat svédország második legnagyobb városában, göteborg-ban töltöttem a barátnőmmel. a magyarországi 35fokot hátrahagyva alig 2 órányi repülés után meg is érkeztünk svédországba a göteborg melletti säve repülőtérre, ahol 14 fok és szemerkélő eső fogadott minket.

az első dolog ami szembetűnt, hogy a levegő sokkal de sokkal tisztább mint magyarországon. talán elcsépelt kifejezés, de tényleg úgy érezni mintha harapható lenne. säve repülőtere elég kicsi, közismertebb nevén göteborg city airport. azért kapta a city airport nevet, mert pár kilométerrel közelebb található a városhoz mint a nagy nemzetközi repülőtér a landvetter. mivel csak kézipoggyászunk volt, így nem kellett várnunk a csomagokra és pillanatok alatt kiértünk a reptér elé a buszhoz ami a belvárosba vitt minket.

szállásunk göteborg skogome nevű külvárosi, parkos részében volt. a hostel neve dalagärde vandrarhem, ajánlom mindenkinek. nagyon csendes, nyugodt és tiszta hostel. a wc és a zuhanyzó közös volt, de itt is mindig tisztaság uralkodott. az alábbi képen a hostel mögötti park egy része látható este háromnegyed tízkor. ez az egyetlen dolog amit nehezen bírtam, hogy este 11-kor is majdnem világos van...felhős napokon azért 11-kor már félhomály van. :)

a svéd emberek ki is használják a parkok sokaságát, valamint azt, hogy sokáig világos van. szeretnek piknikezni és kint lenni a szabadban. összességében nagyon nyugodtak, türelmesek és udvariasak. ugyanakkor nem távolságtartóak és barátságtalanok, szívesen segítenek a turistáknak és talán mondanom sem kell a 10 éves kisfiútól a 70 éves bácsival bezárólag szinte mindenki beszél angolul. ez talán annak is köszönhető, hogy a tv csatornáikon az amerikai és angol sorozatok (néhány reklám is) nem szinkronizálva, hanem feliratozva láthatóak. az ismeretterjesztő adókon is eredeti nyelven sugározzák a műsorokat, feliratozva. követendő példa lenne magyarországon is. alább: egy svéd család 'lazít', valamint nyári sífutók.

folyt. köv.

jamaikai csirke curry

ismét egy importált recept következik a régi blogról. annyira finom, hogy feltétlenül át kell örökítenem ide is. nézzük miről is beszélek:

egy videomegosztón találtam a receptre, igazi jamaikai szakács készítette el.

hozzávalók: a videon egy egész csirkét használt a hölgy feldarabolva, én 1 csirkemellre szavaztam. falatnyi darabokra vágtam a húst, majd nekiláttam elkészíteni a pácot. a páchoz szükség lesz: 1 közepes vöröshagymára(apróra vágva), 1 nagy gerezd fokhagymára (reszelve), másfél evőkanál olajra, 1 púpozott evőkanál curry-re, 1 felkarikázott újhagymára, 1 csípős paprikára - szintén összeszabdalva, 2 teáskanál kakkukfűre, sóra és borsra. ezeket mind összedolgoztam jó alaposan a húskockákkal és 2órára fóliával lefedve a hűtőbe tettem.

amint letelt a 2óra, egy serpenyőben olajat melegítettem. amikor már elég forró volt az olaj, beletettem a pácolt csirkehúst és kb. 5-6percig pirítottam. ezután hozzáadtam 1 nagyobb krumplit apróra kockázva és felöntöttem annyi vízzel, hogy a húsos-krumplis mixet félig ellepje. majd letakartam fedővel és puhára pároltam.

a krumpli nagyon szépen átvette az ízeket. én ugyan rizzsel ettem, de a krumplikockák íze alapján ítélve biztos nagyon finom akár főtt krumplival vagy sült krumplival is.

sóágyon sült újkrumpli

mai ebédnek pont kapóra jött Limara receptje, a sóágyon sült újkrumpli. pár évvel ezelőtt láttam a Spektrumon Hugh Fearnley-Whittingstall barátunkat halat sütni, persze nem a megszokott módon csinálta. River Cottage ura annyit sót borított szegény halacskára mint amennyit itthon egy kiadós hóesés után szoktak az utakra szórni. komplett sókéreg borította a halat. ez számomra akkor több mint bizarr volt.

most mégis Limara sikerén felbuzdulva (azért ő is szkeptikus volt a sóágyas krumplival kapcsolatban, hiszen a biztonság kedvéért bevetésre készen állt nála egy másik köretféle) gondoltam én is kipróbálom a 'sós' sütést.

kellékek: pár szem újkrumpli, bors, rengeteg só és pár csepp olivaolaj

elkészítése: egy jénai tálba kb. fél centi vastagon sót szórtam, arra tettem az alaposan megmosott krumplikat, kicsit megborsoztam és mehetett is a sütőbe. 200 fokon 50percig sült.

hamburger

mostanában egyre gyakrabban eszem saját készítésű hamburgert. valamiért mindegyik egy kicsit másként sikerül, nincs két egyforma. talán pont ez benne a szép és ezért nem unom meg. itt nem csak a húspogácsa formájára gondolok, hanem a többi hozzávaló variációinak lehetőségére is. hiszen választhatunk sokféle péksütemény közül, valamint az is változó, hogy ki mit tesz bele a húson kívül.

ha már a húsnál tartunk...

annak is köszönhető újdonsült hamburger imádatom, hogy az egyik szupermarketben sikerült eléggé finomra darált marhahúst találnom és nem is túl drágán. sok szót nem szeretnék fecsérelni az elkészítés leírására, hiszen egyedül a húst készítem én, a többi hozzávaló 'gyári'.

elkészítés: a darált hús ugye adott. a legutóbbi verzióhoz csak sóztam és borsoztam a húst, semmi mást nem adtam hozzá. majd golflabda nagyságú golyókat formáltam belőle és elkezdtem kör alakúra formálni. a 'labdát' érdemes először egy határozott mozdulattal összenyomni...ekkor ha szerencsénk van már egy körhöz hasonló formát kapunk. a lényeg a hús megfelelő tömörítésén van, főleg a széleinél kell vigyázni. fontos ugyanakkor, hogy ne túl sokáig nyomkodjuk...mert akkor roncsoljuk a hús rostjait. (ezt a neten láttam egy videóban) ezután nem maradt más hátra mint kevés olajon kisütni mindkét oldalát a húspogácsáknak. amikor a második oldalt sütjük, tehetünk a tetejére ömlesztett cheddar sajtot. mire elkészül a második oldal, a sajt szépen beissza magát a húsba, szinte összeforr a két hozzávaló és nagyon finom ízhatást eredményez.

a mai változat alapja mexikói buci volt (tulajdonképp valami kukoricalisztből készült péksütemény mindenféle zöldséggel a tésztájában) közreműködött még: egy szelet gránó hagyma, pár salátalevél, kevés majonéz és ketchup.

hagymakrémleves

régi kedvencemet készítettem ma el. már nem is emlékszem honnan származik a recept. a neten temérdek hagymakrémleves receptet lehet találni, bizonyos hozzávalókban eltérnek, de az alap az kb. ugyanaz. mivel ma egyedül vagyok itthon, így csak egy vagy két személyes adagot csináltam. az más kérdés, hogy bőven marad még délutánra... de lehet, hogy holnapra is.

hozzávalók: 3közepes fej hagyma, 1gerezd fokhagyma, 1liter víz, 2húsleves kocka, só, bors, egy késhegynyi őrölt szerecsendió, 1késhegynyi csípős pirospaprika, 2evőkanál tejszín, kevés olaj

elkészítése: a hagymákat és a fokhagymát összevágom vékony szeletekre. kevés olajon elkezdem pirítani őket. a tetejére szórok kevés őrölt borsot. kb. 5-6percig pirítom őket, gyakori kevergetés mellett.

amikor az 5-6perc letelt, felöntöm a vízzel és beledobom a húsleves kockákat. közepes tűzön felforralom és addig főzöm, amíg a hagyma már megpuhult picit, de nem főtt szét. a sózással érdemes eddig a pontig várni, hiszen a kockák tartalmaznak sót. ekkor adom hozzá a pirospaprikát és a szerecsendiót is.


következő lépésként belekerül a két evőkanál tejszín. óvatosan, kevergetés mellett adom hozzá, mert különben könnyen csomóssá válik a leves. pár keverés után ki is kapcsolom a gázt és tulajdonképpen nem maradt más hátra mint turmixgépben összeturmixolni a levest. én a hagyma egy részét nem szoktam összeturmixolni, hogy ne legyen annyira bébipapi jellegű.

reszelt sajttal és pirítóssal tálalom.

illatos omlós csirkemell

hasonló étel már van fent a bohóckonyha blogon, egészen pontosan itt, de ugye sosem árt más variációkat kipróbálni. tulajdonképpen az alapkoncepció ugyanaz, bundás csirkemell...édes szósszal. az elkészítés különbözik egy picit.

nézzük, hogyan is került látómezőmbe a szóbanforgó étel. eredetileg valamilyen sós süti receptet szerettem volna keresni a hétvégére. végül azonban erre bukkantam. ne kérdezzétek hogy jutottam el a sós sütitől az illatos omlós csirkemellig, már magam sem tudom.

a honlapon található recepthez képest nálam annyit módosult a dolog, hogy kb. 30dkg csirkemell volt itthon, így feleztem minden hozzávalót.

hozzávalók: ~30dkg csirkemell, 2 tojásfehérje, 3-4 evőkanál étkezési keményítő, só, bors, olaj a sütéshez

a mártáshoz: 1dl ketchup, 0,25dl balzsamecet, 0,25dl méz, másfél evőkanál szójaszósz, 1 csapott mokkáskanál őrölt gyömbér (nem volt itthon friss), 1 pici gerezd fokhagyma apróra vágva, 2szál újhagyma felkarikázva

elkészítés: a csirkemellet csíkokra vágom. a tojásfehérjékkel elkeverem a keményítőt, majd sózom és borsozom. eleinte aggódtam, hogy érződni fog a keményítő íze a csirkén, de aggodalmam felesleges volt, mivel a mártás intenzív íze elnyomta...már ha egyáltalán volt keményítő íze...:) majd a húscsíkokat belemártottam a tojásfehérjés keverékbe és olajban kisütöttem őket. kevés olajat használtam, inkább forgattam őket. (ha már egyszer válság van...)

a mártáshoz csak összekeverjük a hozzávalókat és készen is vagyunk. zárójelben megjegyezném, hogy én utólag karikáztam az étel tetejére is újhagymát, mert a mártás markáns íze elnyomta az újhagyma ízét.

bögrés mákos

mostanában a süteményekkel kötöttem szorosabb barátságot. eddig a sós sütik voltak színpadon, de vasárnap megtört az egyeduralom és megpróbálkoztam az aranygaluskával, amit még a bohóckonyhán láthattatok. a bögrés mákos süti egy végtelenül egyszerű, gyorsan elkészíthető és nem utolsósorban finom süti, bátran merem ajánlani szerényebb konyhai ügyességgel megáldott emberkék részére is.

a recept a nosalty.hu-ról származik, egészen pontosan ITT található.

hozzávalók: 1 tojás, 1 bögre liszt, 1 bögre cukor, 1 bögre darált mák, 1 bögre tej, 1 teáskanál sütőpor, 2 evőkanál olaj, csipet só

elkészítése: a tojást a cukorral együtt turmixgép segítségével habosra vertem. ezután szépen sorban hozzáadtam a többi hozzávalót és jól összedolgoztam.
vékonyan kivajaztam egy tepsit és beleöntöttem a cuccot. 200 fokra előmelegített sütőben (alsó-felső sütéssel) 20-25percig sült.

kicsit édesnek találtam így csokimázat is pingáltam a tetejére, bár ez a képen még nem látható. :)

a blog címe

azoknak szól ez a bejegyzés akik nem ismernek személyesen. a blog címét szeretném megindokolni. július 3.-án kapom meg angol tanári diplomámat, tehát hivatalosan is tanár leszek. innen jött az új blog címének ötlete.

túrós pogácsa

döntöttem, költözik a blog. pontosabban megújul. igyekszem kitapasztalni és ki is használni a blogger.com lehetőségeit. nem is szeretném tovább szaporítani a szót, íme az első recept: túrós pogácsa

alapnak ezt a receptet használtam. egy-két módosítással ugyan de sikerült finom túrós pogácsát készítenem.

hozzávalók: 50dkg liszt, 25dkg margarin (én kb. 20-22dkg-ot használtam), 25dkg túró, 1tojás, 3dkg élesztő, 0,5dl tej, 2dl tejföl (az én esetemben ez szűk 2dl-re sikerült, nem volt itthon több tejföl), 3kávéskanál só, 1tojás sárgája a kenéshez

elkészítése: az élesztőt belemorzsoltam a tejbe és egy csipet cukor valamint egy csipet liszt segítségével felfuttattam. egy nagy tálba szitáltam a fél kiló lisztet, hozzáadtam a sót, a tojást, a tejfölt, a túrót végül pedig az élesztős tejet. kb. 10-15perc alatt jól összegyúrtam. a dagasztás folyamán néhányszor lisztet adtam még hozzá, mert nagyon gyengének éreztem a tésztát.
amikor kész volt a tálat szorosan lefedtem fóliával és betettem a hűtőbe pihenni. 30perccel később kivettem, kinyújtottam a tésztát és hajtogattam. először a bal oldalról, majd jobbról, alulról és felülről. a sorrend tulajdonképpen mindegy, csak mindig legyen ugyanaz, ugyanis ezt a műveletet 3-szor ajánlatos megismételni 30percenként. néha belegondolni is rossz milyen időigényes egy-egy süti elkészítése, de megéri mert nagyon finom, ráadásul azért a 'pihentetős' időszakok közben lehet mást is csinálni, nem kell ott ülni mellette.
az utolsó pihentetés után kinyújtottam a tésztát, berácsoztam a tetejét és kiszaggattam a pogácsákat. nekem kb. 50-55 db jött össze belőle.(elég picike pogácsaszaggatóm van) nem maradt más hátra mint megkenni a pogácsákat tojás barátunk sárgájával és már mehetnek is a sütőbe. amikor szaggatom a pogikat már bekapcsolom a sütőt, 180-190 fokra melegítem elő. kb. 20-25perc alatt készen is vannak.

költözés félig-meddig

egyszerűen nem tudok dönteni. költözzön a blog vagy pedig ne? persze a másik blog nem vész el csak itt folytatódna tovább, de mégis olyan mintha a gyermekemet hagynám sorsára. csütörtökön lesz 1 éves a bohóckonyha blog. lehet, hogy ez jelzi a változás idejét?